A mexikói Caras magazin interjút készített Viviana Corcuerával és ifjabb Enrique Corcuerával, akik személyes történeteken keresztül idézték fel a padel születését, fejlődését és családi örökségét. A beszélgetésből különleges részletek derülnek ki arról, hogyan lett egy családi szabadidős játékból világsport.

Családi játékból világhódító sport

A ma már több tízmillió játékost megmozgató padel története szorosan összefonódik a családi élettel és egy sajátos életfilozófiával. Viviana Corcuera és fia, ifj. Enrique Corcuera szerint Enrique Corcuera, az édesapa, a sportág megalkotója rendkívül karizmával bírt:

„Szellemes és kedves ember volt, aki mindig vonzotta maga köré az embereket – mindenki hallani akarta a történeteit” – meséli a fia.

Amikor Enrique Jr. megszületett, a család acapulcói birtokán, Las Brisasban már hét éve állt az első padel pálya. Akkoriban azonban a padelt még sokkal inkább tekintették családi játéknak, mint komoly, kiforrott sportnak.

A padel születése

Az igazi fordulat 1991-ben következett be. „Akkor értettem meg, hogy ez már nem játék, hanem sport, amikor megrendezték az első Copa Corcuerát” – magyarázza Enrique Jr.

Ezt a versenyt szülei, fivére, Luis és az ügyvéd Ignacio Soto Borja szervezte, és Spanyolországból, Argentínából, az Egyesült Államokból, Kanadából, Brazíliából és Paraguayból is érkeztek profi játékosok.

„A játékszint akkor már jóval magasabb volt, mint amihez itthon szok­tunk” – teszi hozzá.

A padel születése nem volt tudatos alkotói folyamat. Egy praktikus megoldásból született.

„Apám sokat játszott squash-t és frontónt (egy mexikói játék, ahol meghatározott szabályok szerint dobják egy falhoz és ütik vissza oda a labdát, a szerk.), és egy nap az estipaci birtokán lévő frontón pályán az az ötlete támadt, hogy a teniszhez hasonlóan játsszon. Elkezdte kombinálni a különböző ütőssportok szabályait, és bár a játék eleinte túl gyors volt, mégis szórakoztató.”

Évekkel később, már Acapulcóban kristályosodott ki a padel végső formája.

„Anyám teniszpályát kért, de csak egy 300 négyzetméteres kis telek maradt szabadon, amelyre egyetlen, addig hagyományos ütős sport sem fért volna el” – magyarázza.

Enrique Corcuera megoldása egyszerű volt:

„Kitalálta a saját sportját, amit Pádel Corcuerának nevezett el.”

Családi vitákból szabályok

Enrique Jr. azt is elárulta a magazinnak, hogyan születtek meg az új sport alapszabályai:

„A szüleim a vendégeikkel együtt találták ki a szabályokat, mígnem egy nap annyi vita volt arról, hogy egy labda jó vagy rossz volt-e, hogy anyám úgy döntött: új szabálykönyvet ír.”

A könyvet születésnapi ajándékként adta a férjének, és ez lett a modern padel szabályainak alapja, amelyekből Enrique szerint azóta nagyon kevés változott.

A család szerint Enrique Corcuera eredetileg nem akart új sportágat teremteni.

„Játékot akart, amellyel a barátaival és a családjával töltheti az idejét” – magyarázza a fia. Az új játék mégis természetes módon vált egyre népszerűbbé, amikor a család barátai pályákat kezdtek építeni Acapulcóban, Valle de Bravóban, Marbellában és Buenos Aires-ben.

Marbella és Argentína: a nemzetközi robbanás kezdete

A sportág nemzetközi terjedésében kulcsszerepet játszott Alfonso de Hohenlohe, aki 1974-ben Marbellába vitte a padelt, és Julio Menditenguy, aki néhány évvel később Argentínában honosította meg.

Egy társasági sport

Viviana számára a padel mindig is az összetartozásról szólt.

„Naponta, déli 12-kor mindannyian ott voltunk a pályán – a család és a barátok. Volt, aki játszott, volt, aki csak beszélgetett – a pálya mellett egy bárpult állt, ahol jó volt lenni” – emlékszik vissza.

Ez a családias, befogadó légkör vált a sport lelkévé. Viviana szerint a padel legfőbb ereje a játékosok között szövődő kötelék.

„Egy meccs után sokkal könnyebb szóba elegyedni, barátságokat kötni. A padel nagyszerű módja a félénkség leküzdésének.”

Az idő múlásával a sporthoz használt eszközök és a pálya is fejlődött:

„Kétségkívül az üvegfalak tették igazán élvezhetővé a nézők számára – így minden szögből látható a játék. A műfüves borítás szintén sokat segített az ízületek védelmében” – mondják mindketten.

Viviana Corcuera azt is felidézte, hogyan szippantotta be a játék a híres embereket:

„Acapulcóban fontos emberekkel játszottunk. Sokat ütöttük a labdát Placido Domingoval és még Henry Kissingerrel is. Egy nap meghívtak Marbellába, Julio Iglesiasszal játszani párban.”

A sportág növekedése ezt követően megállíthatatlanná vált.

„Nem könnyű jónak lenni egy sportban, amit te találtál ki”

Viviana szerint Enrique Corcuera rendkívül versengő ember volt, de bevallása szerint:

„Amikor feltalálta a padelt, már 54 éves volt, így sosem jutott el igazán magas szintre. Nem könnyű nagyon jónak lenni egy olyan sportban, amit te találtál ki – hiszen nincs tanár vagy követendő példa előtted.”

Enrique Jr. számára az örökség felelősség is.

„Hetente négyszer játszom, és imádom. Különösen élvezem, amikor elmesélem azt az anekdotát, hogyan találta fel apám a padelt – bár ezt már számtalanszor el kellett mondanom.”

Ugyanezzel a büszkeséggel hozta létre a Copa márkát (Corcuera Pádel) – egy termékcsaládot, amellyel a sport tovább él és terjed, különösen Mexikóban.

Enrique Jr. az újabb generációknak szóló üzenete egyértelmű:

„A padel mexikói sport – legyetek rá büszkék, és sajátítsátok el a művészetét.”

Ma már közel 35 millió játékos űzi a padelt világszerte, és Enrique bízik benne, hogy öt éven belül ez a szám akár meg is duplázódhat. Az álma látni, ahogy egy mexikói bajnok vagy bajnoknő képviseli az országot nemzetközi szinten.

A Corcuera család életfilozófiáját Viviana foglalja össze a legtömörebben:

„Az életben, akárcsak a padelben, néha nyerünk, néha veszítünk – mindkettőt alázattal és tisztelettel kell elfogadni.”

Forrás: Caras Magazin  / Copa Padel Instagram