Benned is felmerült már, miért váltanak egyes játékosok oldalt a szervajáték során, míg mások épp csak a szerva idejére lépnek át a társuk térfelére, majd a szerva megjátszása után rögtön visszatérve a saját oldalukon maradnak a játékra? Nem vagy egyedül a dilemmáddal! Ez sok, a játékkal újonnan ismerkedő játékost összezavarhat, különösen, ha a teniszből érkezik. Az eredetileg a TheBandeja-n megjelent cikk összefoglalásával a célunk, hogy elmagyarázzuk az adogatók mozgását a pályán, és megvilágítsuk picit az szervastratégiákat.

A jó padel szerva lehetővé teszi az adogató számára, hogy az ellenfelet megelőzve érje el a támadó pozíciót a hálónál, és így domináns helyzetből kezdje a pont megszerzéséért zajló játékot. Ez különösen fontos tényező, tekintve, hogy kutatások kimutatták, hogy a hálónál szerzett pontok az összes pont 80%-át teszik ki, és a győztesek 34%-kal több pontot szereznek, ebben a támadó zónában, mint a későbbi vesztesek.

Az adogatások a mérkőzés összes ütésének körülbelül 10%-át teszik ki, és figyelembe véve azt, hogy a játék során vannak rövid időtartam alatt (10-15 másodperc) keletkező pontok, valamint a pontonkénti ütések átlagos száma 8-10 között alakul, ez az első ütés valóban döntő lehet adott pont megszerzéséhez.

A játékosoknak ezért gyorsnak kell lenniük, hogy kihasználják az adogatásból származó előnyt. Egy tanulmány szerint ugyanis minden egyes ütéssel csökken az előny. A férfiaknál ez 12 ütés után, a nőknél 7 után következik be. A férfiak több pontot is szereznek adogatási helyzetben, mint a nők.

Az adogató által szerzett pontok százalékos aránya a mérkőzés előrehaladtával szintén csökken, a harmadik szettben jelentősen alacsonyabb, valószínűleg azért, mert az adogató elfárad, mivel ő az a játékos, aki a legtöbb utat teszi meg pontonként (legalábbis a profi padelben).

Szervapozíciók
Kétféle taktikai pozíció létezik a padelben a szervák kivitelezésére – a tradicionális és az ausztrál.
Tradicionális: az adogató partnere a pálya másik felén, és fenn, a hálónál áll. A teniszezők számára ez a természetes helyezkedés, minden egyes pontnál oldalt váltva.

Ausztrál: az adogató partnere a pont alatt végig a pálya ugyanazon oldalán marad. Ez azt jelenti, hogy minden második pontnál a szervaütés alatt mindkét játékos a pálya ugyanazon oldalán van, és az adogató a szerva után gyorsan mozogva tér vissza az üres térfélre, hogy kitöltse a szabad pályarészt.

Mindkét szervapozíciónak megvannak a taktikai vonatkozásai, az ausztrál változat fő célja az azon oldalon való játéklehetőség kiaknázása, amelyiken az egyes játékosok specialisták, azaz jobban játszanak.

Nem tudod, melyik taktikát alkalmazd? Felmérték már a két szervatípusban rejlő lehetőségeket és a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a játékosok nagyobb arányban nyernek adogatásból pontokat, ha a hagyományos, mint ha az ausztrál pozíciót használják, különösen a harmadik szettben.

Azt is kimutatták, hogy az ausztrál stratégia arra kényszeríti az adogatót, hogy messzebbre és nagyobb sebességgel haladjon a háló felé, és hogy a játékos a visszaadás pillanatában messzebb van a hálótól, mint a hagyományos szervataktika alkalmazása esetén. Így nemcsak annak nő az esélye, hogy az adogató ebben az esetben gyorsabban elfárad, de az is előfordulhat, hogy nem a legjobb pozícióban van ahhoz, hogy a visszaadott labdát elérje (és visszaüsse).

Levonhatjuk ebből azt a következtetést, hogy a tradicionális adogatás jobb módszer? Nem feltétlenül. Az „ausztrál” játék minden játékos számára lehetővé teszi, hogy azon az oldalon maradjon, amelyiken a legjobban játszik, és ez nyilvánvaló előnyökkel jár. Ezért szükséges, hogy a játéktaktikájuk kialakításakor a páros figyelembe vegye a pro és kontra érveket annak érdekében, hogy jobb esélyekkel adogathassanak, és náluk maradjon a dominancia lehetősége a játék során.

A szervák iránya, sebessége és mélysége
Az adogatások több mint 60%-a az oldalüveg felé irányul, ami több hibára kényszeríti a fogadókat az oldalfalról visszapattanó labda és maga a fal jelenléte miatt. Az üveg felé történő adogatással az adogatónak több ideje van arra is, hogy elérje a hálót, mint például akkor, ha a pálya közepére adogat. A középre adogatás nagyobb valószínűséggel mozdítja ki az ellenfelet a helyéről, így szabad tér keletkezik közte és a fal között, amit az adogató páros ki tud használni.
A testre adogatás elbizonytalaníthatja a labdát visszaadó ellenfelet, hogy milyen típusú ütést használjon, mivel a labda megütése előtt el kell mozognia a labdától.

A mély adogatások, különösen az üveg környékére érkezők, megnehezítik a visszajátszást a falak jelenléte és a pattanással kapcsolatos bizonytalanság (a labda tovább haladásának iránya) miatt.

Az adogatások sebességének változtatása kihívást jelent az ellenfelek számára, a helyzethez való gyors alkalmazkodás kényszere miatt. Az adogató játékosoknak azonban figyelembe kell venniük a megteendő távolságot és a kondíciójukat is, mert minél gyorsabb az adogatás, annál nagyobb mozgási sebességre van szükség a jó hálóhelyzet eléréséhez.

Szervaoldal

A pálya azon oldala, ahonnan az adogatást végzik, befolyásolja annak irányát. A jobb oldalról elvégzett adogatások általában jobban szétterülnek, míg a bal oldalon 70%-ban az üveg felé irányulnak. A bal oldal határozza meg általában a legtöbb játék kimenetelét, ez a tény azonban változhat, mivel 2020-ban a profi körökben bevezették az „aranypont” szabályt, amikor 40-40-es pontállásnál a fogadó páros választja ki, hogy az ellenfél melyik oldalra adogat – és választhatják a számukra kedvezőbb fogadási oldalt a pont megszerzésének reményében. Az is magától értetődő, hogy a fenti adatot befolyásolja, hogy a játékosok jobb- vagy balkezesek.