Félig komoly, félig vicces összeállítást közölt a padelt övező tényekről és tévhitekről az elmúlt hetekben a TheBandeja angol padel magazin, amely inkább azoknak szól, akik még visszakérdeznek, ha egy ismerős a mit sportolsz kérdésre azt válaszolja: „padelezem és imádom, nem is tudom, hogyan tudtam élni nélküle korábban!”

Ezek a visszakérdezések még mindig gyakoriak, és nem lepődünk meg nagyon rajtuk, de hála az égnek, azért ritkulnak az olyan megmosolyogtató érdeklődések, hogy „nem lesz vizes a lábad padelezés (vs. paddle-zés!) közben”, „nem nehéz felállni közben” vagy „nem fagysz meg, ha órákig csinálod”? Ezek mind felmerülnek időnként, így, ha te már padelezel egy ideje – és bízunk benne, hogy azért vagy itt, mert így van, de legalábbis érdekel ez a csodálatos sport -, és szívesen edukálnád kevésbé beavatott ismerőseid, küldd tovább nekik ezt a cikket, hogy megértsék, miről is van szó és miért vált a szenvedélyünké.

A padel misztériuma
Általános vélekedés szerint a tenisz és a squash keresztezése ez a párosban játszott ütős sport. A teniszhez hasonlóan van háló és szervamező, és a squashhoz hasonlóan az oldalsó és a hátsó falról is meg lehet játszani a labdát. Kissé bizarr módon a labdarúgáshoz is hasonlították már. Ezt nem annyira értjük. Vagy a labdarúgást nem (de miért is mélyülnénk el benne, ha van padel is?).

Egy ütő mind felett
Az angolban racket-nek hívott ütő ilyen megnevezése fölött még nem mondtak végítéletet, de a fanatikusok szerint racket csak az lehet, ami húrozott. Mivel a padelütő ütőfelülete lyukacsokkal borított kemény anyag, a krikettben használt ütő szavából átvéve van, aki csak „bat”-nek hívná, és ebből már származtattak is egy „backett” újragondolást, de nálunk kérdés nélkül ütő maradt, a padel jelzővel biztosítva, hogy mindenki tudja, mit is kérünk a boltban.

Az a bizonyos labda
Bár úgy néz ki, sőt, érzésre és illatra (vagy szagra, kinek kinek ízlése szerint) is annak tűnik, nem, nem teniszlabda. Súlyra szinte ugyanakkora, méretre egy hangyányival kisebb és a benne lévő nyomás az, amivel megkülönböztetik – az eltérő ütő kisebb keménységű labdát igényel – a teniszlabdától (természetesen ez szemre nem feltétlenül látható). Míg a tökéletesen funkcionáló padel labdában 11 PSI, addig a teniszlabdában 14 PSI nyomás uralkodik. Ezen észrevehetetlen különbség első játék közbeni megtapasztalásáig duzzad a teniszezők mellkasa, ami alább hagy, amint a labda a falnak ütközve visszapattan, és állva hagyja őket.

Ez pickleball?
Nem. Szimplán csak nem az.

A pálya
Azt az elején leszögezhetjük, hogy a padelpálya szinte egyáltalán nem hasonlít egy tenisz- vagy squashpályára, a hálótól és az adogató mezőtől eltekintve, ami valóban eléggé hasonlónak tűnik. De mégsem az. A padel pálya zárt, és a hátsó része üvegezett/vastag plexifallal körülvett. A pálya oldalain fémrács – amit ketrecnek is nevezhetnénk – található. A pálya borítását gyepnek is nevezik, és különböző színekben pompázhat, köztük (igen, hölgyeim, figyelem) rózsaszínben is. A gyep bizonyára félrevezető elnevezés, mert egyáltalán nem füves és nem is élő, hanem inkább a műfűre hasonlít, és a borítás különböző görbületű és hosszúságú változatokban kapható. A felületét homokkal szórják be. Több homok alkalmazása lassabb játékot jelent, és ez a homokszórás – a mennyisége – klubdöntés kérdése. Ha a zoknidban is homokot találsz, csak a klubod okolhatod érte. De őket egészen nyugodtan.
A padelpálya 20 m x 10 m-es méretével sokkal kisebb, mint egy teniszpálya. Véleményes, hogy két vagy három padelpálya fér-e el egy teniszpálya által elfoglalt területen. A négy már túlzás, a három rendben lehet, ha nincs szükség a WPT-szabvány szerinti, a profi padel játékosok (általában spanyolok, gyakran vonzóak és nem szaladnak eleget a pályán belül) által igényelt „kifutó helyre”.

Felszerelés
Ha van ütőd, játszhatsz is (előfordul, hogy adnak, főleg edzésekhez vagy, a legtöbb helyen bérelhetsz egyet). Nyilvánvalóan kényelmesebb a játék egy rendes edzőcipőben és sportruházatban, de láttunk már mindenféle felállást – az épp munkából farmerben és pólóban befutó játékosoktól. A cipő azért kulcskérdés lehet, mert szükség van jól tapadó talpakra a megcsúszások elkerüléséhez. A padelcipők halszálkás talppal rendelkeznek, ezért jól tapadnak a homokos pályán is, így megúszható a gyepszörfözés. Ha van salakpályára való tenisz cipőd, vetekedhet a padelcipő talpával, de a padelcipő gyártók marketingesei szerint természetesen az nem nyújtja majd teljesen ugyanazt az érzetet.

Hogyan játszuk?
Nagyjából úgy, mint a teniszt (exteniszezők előnyben!), de a pálya elhelyezkedése más, és a falak is (sokszor jelentős) szerepet kapnak a játékban. Nincs kar feletti szerva, ami a padelt rögtön elérhetőbbé, könnyebbé és kevésbé ijesztővé teszi.
A szerva mindig jobbról indul, mint a teniszben. Az adogatónak a labdát ütés előtt le kell pattintania a szervavonal mögé, majd átlósan a pálya másik oldalára átjátszva, a fogadó adogatási mezőjébe kell ütnie. Ha a labda a pattanás előtt vagy után az oldalfali rácsba ütközik, az szervahibának minősül. Ha a labda a hátsó plexifalnak ütközik, mielőtt egyszer a földre pattanna, akkor kint van. Ha először földet ér, majd a falat találja el, akkor bent van – és gyakran nyerő az ütés, ha a labdát jó tempóval, pörgetve vagy épp a sarokba célozva ütik. Az adogatás a fogadó mezőben egy szép pattanással is landolhat, ekkor az ellenfél megválaszthatja, hogyan adja vissza a labdát. Az alacsony, a háló felett kicsivel repülő szervával már meggyűlhet a bajuk. Kivéve, ha utána a rácsot találja el. Ha célba ért a szerva, már csak vissza kell adnod a labdát, és arra ügyelned, hogy az mindig érjen földet, mielőtt a plexire vagy a rácsra csapódna. Ez az aranyszabály, először a „gyep”, kivéve, ha esetleg röplabdázni gondolsz épp. A pontozás pontosan ugyanúgy történik, mint a teniszben, és a páratlan pontok során térfélcsere van.

Helyezkedés a pályán
A padel alapszabálya, hogy szinte mindig a partnereddel együtt mozogsz a pályán fel-le és oldalirányban. Az egyetlen alkalom, amikor a partnered a pálya hátsó részén van, te pedig a hálónál, az a szerva alatt van. Általában. Ezt leszámítva nagyjából egy vonalban kell állnotok, és előre-hátra és oldalra is együtt kell mozognotok. A szervapozíció egy másik történet, és mivel ez az útmutató a beavatatlanoknak szól, nem kell bonyolítanunk a dolgokat (de ha mégis, nézd meg korábbi cikkünket az adogatásról – ausztrál vagy tradicionális). Abban egyetértünk, hogy mindkét páros szeretné átvenni a háló feletti irányítást. Kerüld a senki földjét (a fehér vonal és a háló közötti hátsó kétharmadot), mert az ellenfeled nem kímél majd, ha ott lát.

A hűtőszekrény-effektus
Ez már technika, de nem árt, ha felismered (ha csak kedvtelésből játszol) a gyengébbre játszó ellenfeleket. Ők csak a tudásban még fejlődésre szoruló játékost pécézik ki maguknak, miközben kizárják az erősebb társát a játékból – tehát a frigoba teszik őt. A kedvtelésből játszott padelben ez nem szép taktika, nem elegáns és nem is okos.

Hol lehet játszani?
Kis hazánkban van még hová fejlődnie a padel kultúrának, de terjedőben van – az egyre gyarapodó fővárosi padel klubok mellett, vidéken is újabb és újabb beruházások indulnak. Minden együttérzésünk az ebből a végtelenül szórakoztató sportból egyelőre kimaradókkal van, de a lista folyamatosan bővül, így bízunk benne, hogy pár éven belül a legtöbbek számára elérhetővé válik.

Miért olyan népszerű a padel?
Könnyű játszani (főleg, ha van teniszes vagy squash múltad), szórakoztató, addiktív (ezt csak megerősíteni tudjuk) és nagyon közösségi sportélmény (négy ember osztozik egy elég kis helyen, hadonásznak a karjukkal és ugranak a labdákért: ez szórakoztató, versengő és nagyon lebilincselő). Számos ismert magyar, köztük profi szinten más sportágakat űzők, színészek és egyre több üzletember és vállalatvezető is rabja lett már a gondolkodó emberek sportjának.

A cikk forrása: a TheBandeja, az eredeti írást Emma Kimber jegyzi.