KUVAIT Páros Padel Világbajnokság DÖNTŐK – beszámoló

Ari Sánchez és Paula Josemaría három, egymást követő győzelme közül a mostani lehet a legédesebb. Hiszen az első FIP Páros Padel Világbajnoki cím megszerzésével a páros beírta magát a sportág történelemkönyvébe. Ugyanígy tett a Kuvait Arénában 4700 néző előtt Alejandro Galán és Federico Chingotto, akik a férfiak mezőnyében mutatták meg, hogy nincs még másnak fixen bérelt helye a padelvilág tetején.

KÉTELYEK NÉLKÜLI GYŐZELEM A NŐKNÉL őrült meccskezdettel

A verseny nem elhanyagolható további hozadéka az a 2 000 pont, amivel a FIP ranglistán gazdagodtak, ezáltal megtartották esélyeiket a szezonzáró barcelonai Premier Padel döntő elnyerésére. Ari és Paula ezzel mindössze 1 510 pontra megközelítették ma legyőzött riválisaikat, Gemma Triayt és Delfi Breát, és mivel még akár 3 000 pontot szerezhetnek a soron következő és a döntőt megelőző dubaji és mexikói tornákon, bármi megtörténhet.

A Kuwait Arénában lejátszott mérkőzésen dupla 6–3-as győzelmet aratott a nyertes páros örök riválisaik ellen – egyértelmű siker egy bizonyos szempontból „őrült” meccsen, amelyen az első szettben hat, összesen pedig kilenc brék született. Ilyen ritkán fordul elő ezen a szinten, különösen akkor, ha a világ két legjobb párosa csap össze.
Ari fantasztikus formában játszott, Paula pedig ragyogóan egészítette ki, mindig a legjobb pillanatokban lépett elő. Lépésről lépésre építették fel a győzelmet – tökéletes példáját mutatva annak, hogyan lehet a védekezésből támadást építeni.
Gemma Triay ma nem a legjobb formáját hozta, bár az Ari által megnyert diagonális párharcban nehéz megmondani, hol érnek véget Gemma hibái, és hol kezdődik Sánchez tökéletessége – Ari szinte hibátlanul játszott, még a lassú kezdés után is. Olyan padelt mutattak, amilyenről sokan csak álmodnak – ők viszont egyszerűen megvalósították.

A rengeteg brék és visszabrék után az első szettet 6–3-ra zárta Ari és Paula. A második szett hasonló ritmusban zajlott, bár valamivel kevesebb brékkel. Triay és Brea nem találták az ellenszert, és 2–2-nél jött az áttörés – brék Gemma adogatásánál, majd újabb 6–3-mal zárták le a mérkőzést, diadalittas örömmel.

Ez volt a harmadik egymást követő tornagyőzelmük – Milánó és Newgiza után –, ezúttal azonban világbajnoki címet és fontos ranglistapontokat hozott számukra a verseny, egyúttal elhallgattatta a kritikákat és azokat, akik azt gondolták, Ari és Paula már lejtmenetben vannak a Gemma–Delfi párossal vívott versenyfutásban.

Paula Josémaria így nyilatkozott a győzelem után:
„A profi sportban nagyon nehéz folyamatosan a csúcson maradni, de mi már öt éve ott küzdünk a legmagasabb szinten, és ez nem könnyű. Idén, egészen a madridi P1 Premier Padel tornáig, nehéz időszakunk volt, mind a játékban, mind az önbizalmunkban, de a legnagyobb erényünk az, hogy sosem adjuk fel, mindig harcolunk és hiszünk. Az elmúlt öt évben sok nehéz pillanatot átéltünk, de soha nem hagytuk el a hajót. A nehéz időkben még jobban összezártunk, dolgoztunk, és azon gondolkodtunk, min lehet javítani.”

Ari Sanchez hozzátette:
„Fantasztikus meccset játszottunk. Legyőzni Gemmát és Delfit, akiket Brüsszel óta, vagyis hónapok óta nem sikerült, különleges érzés. Dolgoztunk tovább, hittünk magunkban akkor is, amikor mások már leírtak minket vagy kritizáltak. De ez a profi sport része – rendben is van így, mert egyetlen módon lehet válaszolni: a pályán. Már jó néhány tornán jól játszunk, folyamatosan emeljük a szintet, és újra önmagunk vagyunk. … Nagyon boldog vagyok a játékunk szintjével, azzal, ahogyan most játszunk, és hogy újra megtaláltuk a saját identitásunkat.”
Az egymás elleni mérlegben továbbra is Gemma és Delfi vezetnek, ők nyertek a kilenc találkozójukból hetet. A játszmaarány most 15–9, míg a megnyert játékok száma egyre közelebb kerül: Gemma és Delfi 118-nál tartanak, Ari és Paula pedig már 104-re zárkóztak fel.

CHINGOTTO ÉS GALÁN: AZ ÉSZ ÉS A SZÍV JÁTÉKA VILÁGSZÍNVONALÚ VISSZATÉRÉST HOZOTT A PADELVILÁG TÖRTÉNELMÉBE

Ale Galán térdre rogy. Sok más alkalommal ez a pillanat a vereség, a fájdalom vagy a csalódás jele lett volt. De nem most. Most ez egy felejthetetlen győzelem képe: egy elképesztő fordításé, amit vasakarattal, szívvel és higgadtsággal vitt végig két főszereplője. Galán térdre esett, arcát a kezébe temette – közvetlenül azután, miközben Fede Chingotto a hátára ugrott, pont úgy, ahogy két órán át együtt küzdöttek a világelső Coello–Tapia páros ellen. A „Chingalán” duó tehát megcsinálta: megnyerték a FIP World Cup Pairs tornát.

Minden erejüket, mentális tartalékukat és koncentrációjukat bevetették, hogy megfordítsanak egy mérkőzést, amely az első szett után elveszettnek tűnt – és még a második játszma közben is többször hajszálon múlt. De végül nem engedték el.

„Tavaly még sokkal könnyebben vertek meg minket, de idén sokat fejlődtünk, és érezzük, hogy magasabb szinten játszunk” – mondta Ale a szombati elődöntő után. Talán már előre sejtette, mi következik. És igaza lett: Galán és Chingotto most már végérvényesen beírták magukat a sportág történetébe – és újra megnyitották az utat a világranglista-elsőség felé. Ezzel a győzelemmel a hátrányuk mindössze 680 pontra csökkent a világelsőkkel szemben, így a barcelonai döntőre még minden nyitott. Sőt, akár már a dubaji tornán átvehetik a vezetést.

Teltház és villámrajt

A kuvaiti Arena zsúfolásig megtelt – 4 700 néző figyelte a BNK Central Court eseményeit. A meccs ott folytatódott, ahol a milánói P1 döntő (6-0 a harmadik szettben, a „Chingalán” győzelmével) abbamaradt. A világelső Coello-Tapia páros revánsra vágyott, és a második játékban azonnal brékeltek. Mindössze 27 perc alatt lezárták az első szettet 6-2-re, Arturo Coello tüzes formában, miközben riválisaiknak nem sok válasza akadt.

Mentális erő és a szív játéka

A fordulat azonban nem váratott sokat magára. Rövid pihenő után Galán és Chingotto teljesen új mentalitással tértek vissza a pályára. Nem engedtek teret Coellónak és Tapiának, fokozatosan vették át az irányítást. A világelsők sorra szalasztották el a lehetőségeket – hét bréklabdát is kihagytak –, míg 5:5-nél a „Chingalán” páros az első lehetőségét kihasználva brékelt és 7-5-re elvitte a szettet. A statisztika önmagáért beszélt: 50 % brékkihasználás Galánéknál, mindössze 16 % Coellóéknál.

Öröm és könnyek

Innentől a meccs már egyirányú volt. Chingotto és Galán megállíthatatlanul robogtak előre, miközben Tapia és Coello egyre pontatlanabbul, bizonytalanabbul játszottak. 5-2-es állásnál jött az este legemlékezetesebb labdamenete: Coello lágy ejtése után Chingotto elképesztő mozdulattal, a pályán kívülről mentette vissza a labdát, ezzel megszerezve a döntő bréket. A következő játékban, az első meccslabda kihasználatlan maradt, de aztán Tapia hálóba ütötte a labdát – és kezdetét vette az ünneplés. Galán térden, Chingotto a hátán, mindketten könnyek között: így zárult ez a történelmi döntő (2-6, 7-5, 6-2 a Chingalán párosnak), amely új életet lehelt a szezon hajrájába.

Ale Galán így foglalta össze a mérkőzésről hozott gondolatait:

„Már az elejétől hittük, hogy megnyerhetjük a mérkőzést. Igaz, ők olyan nyomást helyeznek ránk, amit senki más, és amíg ehhez a tempóhoz nem alkalmazkodsz, nagyon nehéz. De, ahogy mindig mondjuk: amíg vége nincs, mindig játssz még egy labdát, mindig higgy, mindig keresd az esélyed. A brékünk is azért jött, mert változtattunk, mert ők folyamatosan nyomtak minket, és mi csak túléltünk a második szettben.”

No de honnan jött az inspiráció, amikor úgy tűnt, elveszíthetik a meccset?
Fede Chingotto mosolyogva osztotta meg a titkát:
„Mi egy igazi csapat vagyunk – jó időkben és rossz időkben is. Minden nap próbálunk fejlődni, minden nap egy kicsit többet adni magunkból. Mindenki tesz erőfeszítéseket, és azt hiszem, mindannyian – beleértve a csapatunkat is – tudjuk, hogy nemcsak magunkért csináljuk, hanem egymásért is. Mindenki hozzátesz egy kicsit, és a legkevesebb, amit megérdemelnek, hogy mi az utolsó labdáig küzdjünk. Ez a mottónk: harcolni minden labdáért. Megígértem, hogy mindent beleadok – az elejétől a végéig, amíg a lábam bírja –, és ezt próbálom tartani. Ale is ugyanezt teszi, mindig hisz bennem. Jorge is: kér, én reagálok, és ők is ugyanígy velem. Egy olyan hihetetlen csapatban kaptam helyet, amely teljesen megbízik bennem – és ez megtölti a szívemet, segít, hogy még jobban teljesítsek. Ilyenek vagyunk mi: napról napra építjük magunkat, és ez hajt minket, hogy minden pontért harcoljunk.”

A padelvilág új királyai pedig most már valóban hiszik: a szezon még messze nem ért véget.