Ma lép pályára élete első Premier Padel P2 tornáján, így az oda vezető útról kérdeztük Andrejszki Dórát, vagy ahogyan mindenki ismeri, Dodót, első profi padel versenyzőnket, akivel játszi könnyedséggel beszélgettünk telefonon két és fél órát a padellel mára szervesen összefonódott életéről. Kedvességgel párosuló végtelen közvetlenség, amit finom határozottság és segítőkészség egészít ki – ez jut eszembe, amint az első kérdésemre válaszol, melyet kíváncsiságtól hajtva még megannyi másik követ.

A Padel City szabadkártyájával a főtábláról indultok pároddal, Vici Kurz-cal ezen a komoly megmérettetésen, ám a mérkőzéseitek kimenetelének ismerete nélkül most inkább visszamennék kicsit az időben, hogy arról mesélj, a profi karriered során mely mérkőzésed maradt a legemlékezetesebb, legyen szó pozitív vagy negatív élményről?

Az elsőszámú pozitív élményem mindenképp a tavaly őszi dubai FIP promotion tornagyőzelmem a svájci Karin Hechenbergerrel, egyúttal mindkét országnak ez volt az első FIP tornagyőzelme. Mindketten úgy érkeztünk a versenyre, hogy bár első kiemeltek voltunk, de nem volt kifejezetten jó sorsolásunk, a legjobban játszó ellenfelek a mi águnkra kerültek, és bár nyerni mentünk, de mostanáig a legnagyobb és legkedvesebb élmény maradt ez számomra. Idén 2 FIP Bronze döntőt is játszottam és egy FIP Silvert, amelyeket szintén imádtam.

Az itthoni párommal Juhász Pálmával is rengeteg szuper közös élményem van, amikből nem is tudok válogatni – talán a legszebb és mostanáig legjobb eredményünk a lisszaboni EB-n volt, ahol 8 közé jutottunk ‘pairs’ kategóriában.

Ha jól gondolom ezekhez a szép eredményekhez szükség volt arra, hogy profivá válj. Mikor döntöttél úgy, hogy feladod az addigi életed, a munkád, és csak a padelnek szenteled a mindennapjaid?

2021 végén, egy csapatversenyt követően – ahol más helyett beugróként játszhattam a válogatottban – indult el minden. A teniszből érkezve, de egyre több edzést vállaltam a padelben, majd már egy nemzetközi versenyen egy profi játékos argentin párostól kikapva nem tudtam aludni néhány napig, úgy éreztem, több van bennem, amivel lehetne kezdeni valamit, ha komolyabban készülök versenyekre. 29 éves voltam ekkor, kimentem egy hosszabb edzőhétre Spanyolországba, hogy kiderüljön, lehet-e belőlem valaki profi szinten. A Castelldefels-ben eltöltött hét után a két edző annyit mondott, hogy gyorsan fejlődöm, jó, hogy van ütős sport múltam és abban versenyeztem is, de technikailag le vagyok maradva. Ez nekem elég volt ahhoz, hogy belevágjak egy komoly felkészülésbe. 2023-ban hosszabb időt töltöttem újra kinn, és még abban az évben elmentem az első nemzetközi FIP Rise versenyemre, már nemzetközi párral. 2024-ben azt tűztem ki célul, hogy minél több versenyre eljussak és legyen legalább egy tornagyőzelmem. Ehhez segített, hogy megszületett az első, majd a második szponzori együttműködésem, amelyek teret adtak annak, hogy felmondjak a munkahelyemen és csak az edzésre koncentrálhassak. 2025. az első olyan év, amikor tényleg a padel van fókuszban.

Az eddigi eredményeid okán te vagy hazánk elsőszámú versenyzője. Hogyan viseled ezt a címet, illetve jár-e ez valamifajta teljesítménykényszerrel számodra?

A padel hazánkban fiatal sportágnak számít, mégis egyre több játékost és rajongót vonz. A fejlődéshez nélkülözhetetlenek azok a sportolók, akik példát mutatnak, utat törnek, és nemzetközi szinten is képviselik a magyar színeket. Tudom, hogy első fecske vagyok nemzetközi színtéren a hazai padel világban, ami remekül hangzik, de az első fecskéknek sem könnyű: utat törni, végig járni a még ismeretlent és sokszor egyedül helyt állni sokszorosan előnyben lévő játékostársak mellett a nemzetközi színtéren. Azt várom igazán, hogy egy – vagy még inkább minél több – másik magyar játékos is mellém lépjen, hasonló vagy még jobb eredményeket érjen el, mint én.

A mondataid kitartásról, elhivatottságról árulkodnak, de neked is szükséged lehet inspirációra a jó teljesítményekhez. Kikből inspirálódsz?

A FIP (Nemzetközi Padel Szövetség) TOP20 játékosai között 3-4 lány van, akik 20 év alattiak, néhányan a 20-as éveik elején járnak, néhányan a 20-as éveik végén, páran pedig a 30-as korosztályt erősítik, esetleg picivel felette is vannak. A három kedvenc játékosom: Lucia Sainz, Patti Laguno és Alejandra Salazar. Ők, bár 15 éve profik, nem most lettek azok, de sokat jelent számomra, hogy a 40-es éveikben még ott vannak az élmezőnyben. Ez nagy erőt ad nekem, nagyon inspirálóak számomra.

Mi a nagy álmod, a célod, hová szeretnél eljutni a padel sportban?

A fő célom, hogy bejussak a Premier Padel versenyekre és a 60 legjobb női játékos közé kerüljek, majd onnan tovább a ranglistán. Szerintem erre van esélyem. Fontos a játék mentális része, nagy különbség van az 1., a 10. és a 20. helyezett játékosok között. Játéktudásban mindig lehet esélye egy 30. helyezett játékosnak az első ellen, de kérdés, hogy mentálisan meg tudja-e lépni azt a szintet stabil játékkal.

Sajnos a Premier versenyekre az idén a nők számára megváltozott főtábla szabályok miatt nem könnyű a bejutás, de azon vagyok, hogy ez mielőbb megvalósuljon. A FIP versenynaptár is sokat változik még, előfordul, hogy lemondanak meghirdetett versenyeket, mert helyben nem tudják kialakítani a megfelelő körülményeket, vagy épp nincs elegendő szponzor. Leginkább csak egy-két hónapra lehet előre tervezni ezen a szinten.

Hogyan választasz játékostársat a versenyekre?

Az elmúlt időszakban két-három versenyenként váltottam párt, és ez a döntés abban segített, hogy játékosként még többet megismerjek magamból. Mindenkinek más szokásai vannak a pályán, és a váltások alatt próbáltam arra törekedni, hogy a játék során ragaszkodjam a bevált dolgokhoz. Alapvetően nagyon alkalmazkodó típus vagyok, ezt le kellett vetkőznöm.  Nekem kell egy óra a meccs előtt a környezeti ráhangolódásra, hogy megismerjem a pályát, rájöjjek, mi a fontos számomra, azaz, miben tudok rugalmas lenni a játék során és miben nem. Volt már olyan párom, aki nagyon agresszíven játszik és alkalmazkodni kellett hozzá, volt, aki viszont nem volt elég agresszív, hiába volt jó stratéga a pályán. Fontos, hogy olyan párt találjunk, akivel közös a cél. Sok lány nagyon rövid távon gondolkozik, gyorsan akar egy-két jó eredményt elérni, amivel egy jobb partnert szerezhet és így léphet előrébb a ranglistán. Nekem fontos, hogy úgy játsszak jobb partnerrel, hogy én magam is már azon a szinten járok és közösen mehessünk tovább. A lányokat egyébként versenyeken ismerem meg, és közvetlenül egyeztetünk egy lehetséges együtt indulásról.

Van állandó edződ, amit ez a szint már megkövetelhet?

Nincs fix edzőm, de sok jó edzővel találkoztam, akiktől kaptam olyan visszajelzést, hogy szívesen foglalkozna velem. A legtöbbször Barcelonába járok edzeni, de a madridi Diagonal Akadémia kipróbálása is tervben van. Sok élvonalbeli profi női játékos edz ott, a FIP ranglista 30-120 közötti helyezettjei közül, és van egy-két lány, akivel játszottam már onnan. A legjobb edzéseim a versenyek előtti egy-két napban vannak, illetve Spanyolországban. Ott egyébként Darek Ribához járok, aki most a Nox Akadémia vezetője Barcelonában. Annak nagyon örülnék, ha ő lenne a fő edzőm.

A teniszes múltad után mi volt számodra a legnagyobb kihívás a padelre való átállásban?

Minél magasabb szinten űzi valaki ezt a sportot, annál inkább visszaköszön az, hogy a teniszben fizikálisan le lehet nyomni a másikat, a padelben viszont ez nem így van: ha hasonló szintű játékossal játszom, de erőből, az visszaüthet. A padel sokkal inkább gondolkodásra sarkall, több gondolkodás és türelem kell a jó játékhoz. Fontos, hogy ne akard minden szögből és pillanatban megnyerni a pontot. Sokkal több lépés kell a nyertes pontig, illetve a másikat hibára kényszeríteni – ezek lehetnek a nyertes stratégiák.

Hogyan néz ki számodra egy átlagos edzésnap, és mi az, amit a kívülállók talán nem is gondolnának a profi felkészülésről?

Egészen más a tenisz és a padel ebből a szempontból is: teniszben fontos, hogy sok időt a pályán tölts. Padelben napi 1-1,5 óra elég, ha fejben is a pályán tudsz lenni. Ki kell gyakorolni a technikát, de a fizikai erőnléti edzés fontosabb (nem kell 4 órát a pályán tölteni). Ami az erőnléti edzést illeti, nem sokat dolgozom súlyokkal, inkább saját testsúlyos edzést tartok, gumiszalagokkal, trx-szel dolgozom. Az ideális edzésnapomban 1,5-2 óra padel, 1 óra technikai edzés és pontjáték van, valamint egy erőnléti edzés.

Hogyan látod a magyar padel fejlődését, és milyen lehetőségeket látsz a fiatal játékosok előtt?

A legfontosabbnak a juniorok támogatása, a hazai utánpótlás-nevelés felépítését látom. Ebben sokat segíthet az is, ha más nemzetek juniorjait idehívhatjuk közös edzésekre, ezzel tud fejlődni a magyar padel sport.

Van valamilyen meccs előtti babonád vagy szokásod?

Ez vicces, mert katolikus családban nőttem fel, és a nagyim belém verte, hogy keresztény ember nem babonás. De vannak szokásaim a pályán és a versenyek előtt is, ezektől az elmúlt hónapokban igyekszem megszabadulni. Volt időszak, amikor, ha elmentem egy versenyre, minden alkalommal ugyanazt a mosdót használtam. Azután volt úgy, hogy egy mérkőzés előtt nem tudtam éppen azt használni és teljesen pánikba estem, hogy most mi legyen. Arra törekszem, hogy ne legyek a szokásaim rabja. Emellett, térfélcserénél csinálok egy kis lábmunkát, sarok emelést, nyolc darabot, és mindig jobb lábbal kezdem. Ez segít, kis pihenőnek veszem a következő két game előtt. Ezt nem szeretném elhagyni, mert segít a koncentrációban. Az első szerva előtt 7-szer pattintom le a labdát, erre más hívta fel a figyelmemet.

Ha nem padelezhetnél, mivel foglalkoznál legszívesebben?

Azt hiszem, legszívesebben röplabdáznék, mivel az egyetem alatt, amikor befejeztem a teniszt, klubszinten röplabdáztam, ami csapatsportként nagyon sokat adott nekem. A másik opció, hogy anyuka szerepre cserélném a sportot.

A sport most a hivatásom, imádom, hogy a sportnak élhetek, ennél jobb most nem lehetne, ebben tudok kibontakozni a legjobban.  Nagyon szeretek oktatni, a későbbiekben el tudom képzelni magam szövetségi kapitányként, utazó edzőként, de sokat foglalkozom meccs elemzéssel is. Tavaly kipróbálhattam magam az EB női csapatkapitányként – egy-egy meccsen edzőként bent maradtam a többieket figyelni. Jelenleg minimálisan foglalkozom oktatással.

Hogyan kapcsolódsz ki a pályán kívül – mi ad számodra energiát?

Nagyon kikapcsol a puzzle és a társasjáték – két tesóval úgy nőttem fel, hogy rengeteget játszottunk. Most is sokat társasozom és járom a természetet. Münchenben nagyon közel lakunk egy nagy parkhoz, az English Gardenhez, amelyet a Margit-szigethez tudnék leginkább hasonlítani, és nagyon hangulatos hely, mert víz folyik át rajta. Ez a vízközeliség és a természetközeliség nagyon sokat hozzáad a jóllétünkhöz.

Andrejszki Dóra pályafutása még bőven a kibontakozás előtt áll, de már most inspirációt jelent mindazoknak, akik szeretnének a padelben fejlődni, vagy csak élvezni a játék közösségi erejét. Egy dolog biztos: ha a magyar padel jövőjéről beszélünk, Dodó neve ott szerepel a meghatározó alakok között. És ki tudja? Lehet, hogy néhány év múlva éppen az ő győzelmeiről számolhatunk be a legnagyobb nemzetközi tornák döntőiből.

Fotók: Andrejszki Dóra