Két páros uralta a Premier Padel európai versenysorozatának hajráját. Agustín Tapia és Arturo Coello sorozatban negyedik tornagyőzelmét ünnepelhette Milánóban, míg Ari Sánchez és Andrea Ustero az utóbbi négy versenyből harmadszor állhatott a dobogó tetejére. Mindkét döntő fordulatosan alakult, a győzelmek pedig különösen sokat érhetnek az év végi világelsőségért folyó küzdelemben.

Az Allianz Cloudban rendezett Milano Premier Padel P1 zárónapján a női és a férfidöntő is megmutatta, miért olyan nehéz legyőzni a jelenleg legjobb formában játszó párosokat. Mindkét bajnokcsapat hátrányból kapaszkodott vissza, és a legfontosabb pillanatokban tudott magasabb sebességre kapcsolni.

A milánói tornával lezárult a Qatar Airways Premier Padel Tour európai versenyszakasza. A mezőny most a szezon utolsó, különösen nagy téttel bíró versenyeire készül, ahol már nemcsak a trófeákért, hanem a világelsőségért és a Finals-indulásért is egyre élesebb csata várható.

Sánchez és Ustero: újabb fordítás, újabb trófea

A női döntőben Ari Sánchez és Andrea Ustero a Bea González–Paula Josemaría kettőssel találkozott. Utóbbiak remekül kezdtek, az első játszmában már 5–2-re vezettek, és úgy tűnt, gyorsan előnybe kerülhetnek.

Sánchez és Ustero azonban ismét bizonyította, hogy nemcsak a játékuk, hanem a mentális erejük is a legjobbak közé emeli őket. Fokozatosan visszakapaszkodtak, rövidítésre mentették az első szettet, majd meg is nyerték azt. A második szettben már egyértelműen átvették az irányítást: Sánchez stabilitása és Ustero látványos lecsapásai végül 6–3-as szettgyőzelmet és újabb tornacímet eredményeztek.

A spanyol páros ezzel az elmúlt négy versenyből hármat megnyert, és egyre komolyabb kihívója a világranglista élén álló Gemma Triay–Delfi Brea kettősnek.

„Az első szettben nem éreztem jól magam a pályán. A fordulatot a hozzáállásunk megváltozása hozta meg. Egy világelső mellett játszom, aki folyamatosan emlékeztet arra, hogy akkor is meg kell őriznünk a megfelelő hozzáállást, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk. Ehhez tartottuk magunkat, és a második szettben már fantasztikusan működött minden” – értékelt Ustero a döntő után.

Sánchez is fiatal társa teljesítményét emelte ki:

„Hihetetlen érzés így lezárni az európai versenyszakaszt. Gratulálni szeretnék Andreának, mert bár rossz érzésekkel kezdte a mérkőzést, a végére szinte egymaga bejátszotta az egész pályát.”

Sánchez már beérte Salazart és Triay-t

A milánói siker Ari Sánchez számára egyéni mérföldkövet is jelent: pályafutása 58. tornagyőzelmével utolérte Alejandra Salazart és Gemma Triayt a címek számát tekintve.

A González–Josemaría és a Sánchez–Ustero páros idei egymás elleni mérlege ráadásul 4–4-re módosult, ami jól mutatja, mennyire kiegyenlített a verseny a női élmezőnyben.

A milánói győzelem további 2000 FIP Race-pontot jelentett Sánchezéknek, akik megerősítették második helyüket az éves versenyben. Hátrányuk 1980 pont az éllovasokkal szemben, miközben a szezon hátralévő részében még 6500 pont szerezhető.

Két Major, egy P1-es torna és a Finals van még hátra – vagyis a női világelsőségért folyó küzdelem korántsem dőlt el.

Coello és Tapia: a legnehezebb helyzetből is visszataláltak

A férfiaknál a világelső Agustín Tapia–Arturo Coello kettősnek Juan Lebrón és Leo Augsburger állta útját a döntőben. A harmadik kiemelt páros az elődöntőben már megmutatta, milyen veszélyes ellenfél: Ale Galán és Fede Chingotto ellen az első játszmában elszenvedett 6–0-s vereség után is képes volt megfordítani a mérkőzést.

Lebrón és Augsburger ezt a lendületet a döntőbe is átmentette. Agresszívan kezdtek, korán brékeltek, és 6–4-re megnyerték az első szettet. A támadójátékuk hatékonyságát jól mutatja, hogy ebben a szakaszban 33 nyerő ütést produkáltak Coellóék 20 nyerőjével szemben.

A második játszma elején aztán elérkezett a mérkőzés talán legfontosabb pillanata.

1–1-nél, 0–40-nél Lebrónék három bréklabdához jutottak. Ha sikerül valamelyiket kihasználniuk, akár döntő előnybe is kerülhettek volna. Tapia és Coello azonban mindhármat hárította, megnyerte az adogatójátékot, és ezzel mintha a mérkőzés lendülete is megváltozott volna.

Nem sokkal később már a világelsők brékeltek, majd 6–3-mal kiegyenlítettek. A döntő szettben egyre nagyobb fölénybe kerültek, és 6–2-vel lezárták az egy óra 57 perces finálét.

„Nagyon nehéz mérkőzés volt Leo és Juan ellen. Hihetetlen szinten játszottak. Az első szettben és a második nagy részében is jobbak voltak nálunk, mindenre megtalálták a megoldást. A fordítás kulcsa az volt, hogy tovább küzdöttünk, és végig hittünk a győzelemben. Végül sikerült előhoznunk a legjobb játékunkat” – mondta Coello.

Tapia szintén a három hárított bréklabdát nevezte meg a fordulópontként:

„Az a 0–40-es állás kulcsfontosságú volt. Futottunk, küzdöttünk, és végül sikerült megnyernünk a játékot. Ez adott lendületet ahhoz, hogy tovább harcoljunk, pedig a harmadik egymást követő döntőnkre fizikailag már a határainkhoz értünk.”

Négy egymást követő győzelem, tizenkét idei cím

Tapia és Coello számára a milánói siker sorozatban a negyedik tornagyőzelmet, egyben a szezon tizenkettedik nagy tornacímét jelentette.

A világelsők ezzel tovább növelték előnyüket legnagyobb riválisaikkal, Ale Galánnal és Fede Chingottóval szemben. Míg Tapia és Coello 2000 FIP Race-pontot gyűjtött Milánóban, addig Chingalán az elődöntős kiesésért 720 ponttal gazdagodott.

A különbség így tovább nőtt a két páros között. Ha Tapia és Coello megtartja jelenlegi formáját, már a következő hetekben bebiztosíthatja, hogy sorozatban negyedik szezonját is világelsőként zárja.

A milánói döntő ugyanakkor Lebrón és Augsburger számára is biztató lehet. A Galán–Chingotto elleni elődöntős fordításuk, majd a világelsők ellen mutatott teljesítményük egyértelműen jelezte, hogy a szezon hajrájában velük is komolyan számolni kell.

Európa után Kuvait következik – egyre nagyobb a tét

A Premier Padel következő állomása Kuvait lesz, ahol október 26. és 31. között folytatódik a versenysorozat.

Az év végéhez közeledve minden megszerzett pontnak különös jelentősége van. A világelsőségért folyó verseny mellett a Finals mezőnye is formálódik: az évzáró tornán a FIP Race alapján a 16 legmagasabban rangsorolt férfi és női játékos vehet részt.

Milánó legfontosabb tanulsága talán az, hogy a két jelenleg legjobb formában lévő páros nem feltétlenül azért nyer, mert minden mérkőzésen végig uralja a játékot. Hanem azért, mert akkor is képes megtalálni a megoldást, amikor az ellenfél már szinte kézben tartja a győzelmet.

Tapia és Coello, valamint Sánchez és Ustero ezt Milánóban ismét bebizonyította. A kérdés most már az, hogy a szezon utolsó heteiben akad-e valaki, aki meg tudja állítani őket.

Forrás és fotó: premierpadel.com.