A modern padel formálója – Nito Brea

Autodidakta játékosból profi versenyző, világbajnokokat kinevelő legendás edző, padel oktatók, klubok és nemzeti szövetségek mentora, író, szervező, sportkommentátor, menedzser és szakmai vezető, aki sosem olvasta, sokkal inkább írta és teremtette a mai padelt. Megannyi szerep, amelyek gyakorlása közben a legfontosabbat megőrizte: elsősorban apaként állt lányai mellett, akkor is, ha közben kisebbik lányát, Delfinát a világelsőséghez segítette a padelben. Nito Breaval beszélgetve az első dolog, ami szembetűnik, az alázata. A sporttal szembeni alázata, aminek az életét szentelte, és ami ezt meghálálva, sokkal többet adott neki, mint valaha gondolta volna. Erről és a „jó játék” lényegéről kérdeztem Nitot budapesti látogatása alatt. Hálás vagyok az informatív és élvezetes beszélgetésért – melyből egy terjedelmes interjú született -, csupán a becenevének eredetére nem tudtunk közösen sem fényt deríteni...

„KÖSZÖNJÜK, CORCUERA!”

Egy kerek évfordulón ülünk itt egymással szemben és beszélgetünk a világ másik végén, mint ahol éppen 40 éve elkezdtél padelezni. Mostanra világos, hogy nemcsak a padel formálta az életed, te is a padel fejlődését. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

Nito Brea: Amikor 1986-ban elkezdtem játszani a szülőhazámban, Argentínában, fogalmam sem volt róla, hogy a padel az egész életemet meghatározza majd. Akkor még elit sport volt, kevesen játszották, és én nem tartoztam az elitbe, de megtetszett a játék, amit először Mar del Plata tengerparti városában próbáltam ki. Aztán robbanásszerű fejlődésnek indult a sportág, én egyre jobban játszottam, elkezdtem versenyeken indulni, és bejáratos lettem azokra a helyekre, ahol a legjobb játékosok edzettek. Sok klub nyílt, mindenhol az országban, és kis túlzással mindenki padelezett. Én pedig nem tudtam elszakadni a pályáról, miközben a versenyzéssel párhuzamosan a tanítás is egyre inkább érdekelni kezdett.

Edzőként vagy játékosként tanultál többet?

Jó játékos voltam, de jobb edző lettem. Hamar kiderült, hogy ez az én utam, és bár elértem néhány szép eredményt a versenyeken, az oktatásban és az általam fejlesztett játékmódszer átadásában találtam meg önmagam. Számomra a padel szenvedély. Mindig hálás vagyok ezért a sportért – sokkal többet adott, mint amiről valaha álmodtam. Ezt megbecsülöm, és elárulom, hogy van egy rituálénk, ami fontos: a mai napig minden győzelmet és elért sikert hagyományosan a padel kitalálóját, Enrique Corcuerát méltatva a „Köszönjük, Corcuera!” felkiáltással ünneplünk.

EDZŐK EDZŐJE

Egy idő után saját klubot is nyitottál, onnan már csak egy lépés volt az egyéni edzésmódszer kifejlesztése, amivel aztán a padel számos rétegének fejlődését segítetted.

2002-ben átvettem egy már működő klub üzemeltetését Buenos Airesben, ami egy volt zárda épületében született, ezért is kapta az El Monasterio nevet. Ekkor már egy évtizede oktattam, otthon és külföldön egyaránt, és nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy remek párosok coacholása mellett nemcsak a női és a junior nemzeti válogatottat kísérhettem világversenyekre, de más országok nemzeti padel szövetségei is alkalmazni kezdték az edzőképzési módszereim.

Ha már edzőképzés: robbanásszerűen növekszik a sportág, milliók játsszák világszerte, de nem árt, ha a játékosok, az amatőrök is egy jó technikát elsajátítva játszanak. Hogyan látod, van elegendő jó edző ehhez ma?

Amikor én tanultam, nem voltak még edzők, gyakorlatilag magunk találtuk ki a pályán, a játékostársakkal, mi dolgoztuk ki, hogyan reagálhatunk a legjobban egy-egy típusú kapott labdára. A legmagasabb szinteken, a nagyon profi rétegben most sincs nagyszámú edző. Sokan 2-3 párral is dolgoznak egy időben. De az internet elterjedésével jelentősen változott az információhoz jutás mértéke, és ezzel a tanulás lehetősége kiszélesedett. Meg lehet tanulni játszani akár csak a játék, versenyek és videók nézésével, annyi oktató anyag fellelhető, és egy kis utánajárással megtalálhatja a játékos a fejlődését legjobban segítő anyagokat. Persze ez egy tudásszintig működik, és nem mindenkinek való, a profik számára pedig természetesen sokkal komplexebb felkészítés szükséges.

Hogyan járulsz hozzá a felkészült edzők képzéséhez?

Jelenleg többnyire szövetségekkel működöm együtt, edzőképzési rendszereket építünk ki, mert abban hiszek, hogy minél több jó edző lesz, annál színvonalasabb lehet ez a sportág. Ezt az egyik küldetésemnek tekintem, eszerint dolgozom, ez ad motivációt a tanításhoz. Az online kurzusomon is edzőket képzek, akik, ha szimpatikus a tanítási koncepcióm, az elsajátítása után vizsgát tehetnek, és alkalmasak lesznek magas szinten játékosok edzésére. 8 éve kezdtem az online edzői tréningeket, de mostanra sok másik is van már. Sok jó információt találhatunk a közösségi médiában is a padel játékról, nem kell mindenkinek egy módszerhez ragaszkodnia.

A PADEL HÁTUL KEZDŐDIK

Mi a te hitvallásod a „jó játékról”, és mit javítasz ki elsőként egy kezdő játékosnál?

Tapasztalataim szerint a legnagyobb tévhit, ami előfordul a kezdő játékosok körében az, hogy a padel támadósport, és a hálónál kell nyerni, és ha közel vagy a hálóhoz, több pontot nyersz majd. Ez hibás gondolat. Az edzésfilozófiám fontos részét képezi, hogy megértessem, hogy a padel a pálya hátsó részén kezdődik. A pontot ugyanis bár gyakran fejezed be a hálónál, de mindig hátul készíted elő, ráadásul több ütésből. Az első és legfontosabb: megtanulni használni az üveget, jól emelni, kontrollálni a visszapattanó labdát. Az ellenfeled ereje, amivel a labdát megütötte, nem ellened, érted van. Ezt jól használhatod. Szóval a legfontosabb a védekezés képessége, az üveg használatának tudása. Ez az egyik kulcs. Mindig megkérdezem a játékosokat az oktatáson, hogy mi a céljuk: a hálónál akarsz lenni, vagy meccset nyerni? Ha nyerni akarsz, mindenekelőtt meg kell tanulnod védekezni.

Mi segít hozzá a megfelelő védekezéshez?

A legfontosabb a padelben a stabil referenciapont megléte a pálya hátsó részében. Ha mindig ugyanabból a pozícióból követed a labda mozgását, képes leszel előre jelezni a következő mozdulatot. Ez egyszerű geometria és fizika.

Az edzők könnyen el tudják adni a lecsapást és a röptézés oktatását, mert mindenki a hálónál szeretne lenni, de fontos megértetni a tanulókkal, miben áll a védekezés művészete és mennyit nyerhetnek az elsajátításával. Anno nekem ezek átadására helyzeteket kellett generálnom, bemutatni egy-egy szituációt a megértéshez. Azóta annyit változott a sportág tálalása, hogy most minden információt készen kaphatnak a játékosok, ami elviszi a fókuszt a gondolkodásról és a problémamegoldásról. Én azt szeretem, ha gondolkodnak a játékosok, ha megfejtenek egy helyzetet és maguk jönnek rá a megoldásra, mert úgy tanulnak igazán. Ezzel szemben sokan kész megoldásokat szeretnének. Mégis, ha megvan a tudásuk egy helyzet megértéséhez, akkor a pályán, éles helyzetben is meg fogják tudni oldani azokat, egy-egy játék vagy verseny során. Talán ez egy ódivatú felfogás, de szeretem ezt követni.

Hogyan éred el, hogy a játékos elfogadja a koncepciód?

Szerintem a jó edző nem azért van, hogy megmondja, ezt és így kell csinálnod. A legjobb, ha megteremtjük az igényt, ami után a játékos azt érzi: erre van szükségem, ezt kell csinálnom, hogy megtartsam a labdát. Én ennek a felfedezésében segítek. Azután meg tudom tanítani neked a jobb technikát, de elsősorban meg kell teremtenem benned az igényt arra, hogy pl. te magad érezd, hogy jobb hátul lenni és onnan indítani a játékod. Én megalkotom a szituációt, a gyakorlatot, te realizálod, hogy a helyzet megoldásához a hátul maradás lesz az út.  Ez már a te ötleted lesz, így jobb lesz a végeredmény. Magadtól változtatsz a siker érdekében. Ez a legjobb tanítási mód számomra. A rávezetés. Segíteni és rávezetni a saját legjobb út megtalálására.

Hogyan biztosítod a csoportos edzéseken, hogy a különböző tudásszintű játékosok is hasznosnak találják a közös munkát?

Az eltérő szinteken lévő játékosokkal némileg kihívás tréninget szervezni. Meg szoktam kérdezni, hogy mely ütések, vagy szituációk során vannak nehézségeik. Általában kiderül, hogy olyan kihívásokat sorolnak fel, amelyekkel más is küzd, hogy mondjuk nem tudnak jó emelést vagy lecsapást ütni. Ilyenkor örülnek, ha megtanítom őket arra, hogyan kivitelezhetik a leghatékonyabban ezeket az ütéseket, hogy azután nehézséget okozzanak az ellenfelüknek a pályán. Ez egy közös, mindenki számára fontos téma, és az is motivál, hogy itt hagyjak valamit a játékosoknak akkor is, ha én holnap elmegyek. Oda kell eljutni, hogy legyen egy koncepciód, ami szerint tovább játszol, hogy tudd, hogy mit kell gyakorolnod ezután. Így mindenki magával vihet valamit, kap egy térképet, ami majd megmutatja neki az utat a további fejlődéshez. A térképnek jó térképnek kell lennie, hogy végül eljuss a végcélhoz. Ennek az átadására törekszem a kurzusokon és az általam írt könyvben is (Az eredeti, spanyol nyelvű kiadást követően más nyelvek mellett angolul, Common Sense címmel jelent meg Nito Brea könyve – a szerkesztő).

Sokan padeleznek úgy, legalábbis itt Magyarországon, hogy nem mennek el edzőhöz, csak eljárnak ütögetni, játszani. Mi visz inkább előre a fejlődésben: a játék vagy az edzés?

A gyakorlás fontos. Ha jól edzel, sokat fejlődhetsz, de ha sokat játszol, az még nem a legjobb út a fejlődésre. Élvezheted nagyon a játékot, de ha fejlődni szeretnél, tanulnod kell, vagy látnod, hogyan játszanak a valóban jó játékosok. Én autodidakta módon tanultam, az is egy élmény volt, hiszen a játékostársaimmal együtt fedeztük fel a játékban rejlő lehetőségeket. Az én tanácsom az, hogy próbálj meg edzeni is. Ha most háromszor-négyszer játszol egy héten, játssz inkább kétszer és eddz kétszer. Egy jó edzővel a legjobb, de ha épp nincs, akkor akár a társaddal együttműködve, egymásnak adva a labdát, megértve a játék logikáját lehet gyakorolni az ütéseket, játékszituációkat.

Padelsport kommentátori felkéréseket is bőséggel kap

A SPORT VÁLTOZÁSA ÉS A PROFIZMUS ÁRA

Az utóbbi években a padelben is megjelent a sztár attitűd a TOP játékosokra vonatkozóan, de úgy tapasztalom, a profik itt még mindig elérhetőbbek a rajongók számára, mint más, nagyobb múltú sportokban.

Én azt mondom, ma már kevésbé elérhetőek a TOP játékosok, mint akár csak tíz éve. A szponzorok megjelenésével együtt nőtt a játékosokra háruló kötelezettségek száma. A legjobbak nagyon jól keresnek – néha többet, mint egy nagyvállalat vezetője –, de ennek ára van. Több médiaszereplés, több utazás, több elvárás a pályán túl is. A sport közben rendkívül professzionálissá vált. Amikor én kezdtem, edzőm sem volt, ma egy teljes stáb utazik a játékosokkal: fizioterapeuta, erőnléti edző, mentáltréner. Emellett a játékosok táplálékkiegészítők hadát veszik magukhoz a terhelések utáni sikeres regenerációért. A fizikai felkészültség ma már alapfeltétel, de az áldozathozatal és a mentalitás továbbra is az, ami megkülönbözteti a legjobbakat. Nem mindenki születik arra, hogy világelső legyen, ahhoz a kitartó fizikai felkészülésen, ügyességen és gyakorláson túl elképesztő mentális erősség és kiegyensúlyozottság is szükséges.

Mi változott a sportban az elmúlt 40 év alatt?

A legnagyobb technikai változást az ütők fejlődése hozta. Az első padelütők még 430 grammos fa ütők voltak, ma pedig már „csupán” 370-380 grammosak. A gumis kiegészítés 1991-ben érkezett, akkor gumival kombinált fa ütőkkel játszottunk, azután jöttek a nagyon vékony gumis ütők, 9-10 mm-esek, most viszont már 38 mm az ütők vastagsága és teljesen más a belső szerkezete.

A fizikai felkészülés és a tudás elérhetősége pedig, ahogyan már említettem, forradalmi lett: ma bárki tanulhat online kurzusokból, videókból. A legjobb játékosoknak pedig rendelkezniük kell egy olyan tudással, amit a különböző pályákon és eltérő időjárási körülmények között használhatnak. Képzeljük el, hogy a legtöbb játékos Madridban él (a Premier Padel sorozat játékosai). Tél végére épp befejezik az előszezoni edzéseket beltéren, majd elmennek játszani egy kültéri versenyre, mint pl. legutóbb a szaúdi Rijádba, ahol 31 fok van a pályán. Majd néhány hét múlva Gijónba érkeznek, Észak-Spanyolországba, ahol magas a páratartalom a tengerszint miatt és még hideg van. Erre mind felkészültnek kell lenniük.

Sokkal versengőbb lett mára a sportág minden szinten, ugyanakkor a gondolkodásra való késztetés ritkább lett. Szerintem az vezet eredményre, ha a játékos maga talál rá a megoldásra a pályán. A jó edző nem parancsol – rávezet.

Lányával, a mostanra világelsőként jegyzett Delfivel az első nemzeti csapatbeli szereplése után (Nito kapitányként irányította a női csapatot) és néhány éve, már nemzetközi profi versenysorozatban

CSALÁD ÉS CSÚCSTELJESÍTMÉNY

Különleges lehet a lányodat, Delfit coacholni, aki mostanra felért a sportág csúcsára és világelső lett. Mit tanítottak neked a tapasztalataid, és hogyan tudsz jól egyensúlyozni az edzői és az apai szerepek között?

Amikor 12 évesen komolyabban elkezdett játszani, én edzettem Delfit. Az utolsó alkalom pedig, amikor coachként mellette álltam, 2019-ben volt Barcelonában. Ekkor 20 évesen, Bea González oldalán versenyzett, már Top10-es játékos volt, és el kellett döntenünk: az edzője maradok, vagy az apja. Én az apaságot választottam. Azóta is dolgozom magamban azon, hogy ne érezzem úgy, „magára hagytam”, egyszersmind ne akarjam az én megoldásaim ráerőltetni. Ha kérdez, mindig szívesen adok tanácsot, de a döntés az övé. Intelligens, ebben a közegben nőtt fel, pontosan tudja, hogyan működik a padel világa. És ami a legfontosabb: tudja, hogy mindig ott vagyunk mögötte a családdal, és feltétel nélkül támogatjuk.

MAGYAR PADEL

Most Budapesten tartottál edzéseket. Miért vállaltad el a felkérést?

Először 2022-ben találkoztam magyar padelezőkkel, Bécsben. Most Márton Zsolt hívott meg a GS Padelbe edzést tartani. Szeretek olyan országokban dolgozni, ahol a sport még fejlődésben van. Jó látni itt is azt, amit Argentínában a kezdetekkor: elkötelezett embereket, akik hisznek a sportban és invesztálnak bele, anyagiakat, tudást, időt, energiákat. Jó energiákat.

Minden országban az elit kezd el először padelezni, majd, ha jól építik a klubokat, az infrastruktúrát, a sport egyre szélesebb rétegekhez jut el. Magyarországon ez most zajlik. Az egyetlen kihívás itt az időjárás – a beltéri pályák építése, ahol egész évben játszató a sport, nagyobb befektetést igényelnek, de stabil alapot teremtenek a fejlődésben. Nagyon jó lehetőség az országnak, hogy idén két FIP versenyt is szervezhet. Az itteni játékosok, ha kilátogatnak egy ilyen profi versenyre, az újabb ösztönzőként szolgálhat egy lehetséges nemzetközi szereplés felé.

Mikor láthatunk újra Budapesten? Szerepel a visszatérés és a tudásod átadása a hazai edzőknek a terveid között?

Abszolút nyitott vagyok a szövetséggel való együttműködésre, és remélem, hogy akár már nyáron újra ellátogathatok Budapestre, ami egy gyönyörű város. Magyarországon határozottan fejlődik a padel, és ha ehhez hozzá tudok járulni, szívesen segítek. A sport fejlődéséhez pedig nemcsak játékosok és edzők kellenek, hanem olyan emberek is, akik hisznek benne – mint ti.

A fotók forrása: Nito Brea.

BIO

Fernando „Nito” Brea az argentin és nemzetközi padel egyik meghatározó alakja: profi játékosból lett világszinten elismert edző, sportvezető és oktatási rendszeralkotó, a padel fejlődésének formálója.

Versenyzői pályafutás

• 1986-ban kezdte pályafutását, 1989-től profi játékos.
• A Professional Padel Association (PPA) élmezőnyében szerepelt, nyolc éven át a Top 8–13 páros között.
• Az akkori padel nemzetközi versenyein többnyire a döntőig jutott, mások mellett Uruguayban és Brazíliában is éremre váltotta tudását.
• 2024-ben az argentin válogatott tagjaként Senior világbajnoki címet nyert.

Edzői és szakmai csúcspontok

• 1990 óta dolgozik edzőként, több mint három évtizede a sportág élvonalában.
• Irányításával Cecilia Baccigalupo és Adriana Costagliola világbajnoki címet nyert (1994, 1996), és évekig dominálták a női mezőnyt.
• Hosszú éveken át edzette többek között Sebastián Nerone-t (korábbi világelső), Gabriel Recát, Agustín Silingót, valamint a Maxi Sánchez – Sanyo Gutiérrez párost.
• 2018-ban elnyerte az Év Edzője díjat a PadelSpain World Padel Awards-on.
• Játékosai világelső pozíciókat, nemzetközi tornagyőzelmeket és világbajnoki érmeket értek el.

Nemzetközi és szervezeti szerepvállalás

• Alapító tagja a Professional Padel Association-nek (1990).
• A szervezetben alelnöki és elnöki tisztséget is betöltött (2001-ig).
• Sportesemény-szervezőként kulcsszerepet vállalt a Monte Carlo Padel Master lebonyolításában, amely a World Padel Tour kiemelt állomása volt.
• Több alkalommal vezette az argentin női és junior válogatottat a legmagasabb szintekre és eredményekig világversenyeken.

Mentor, oktató, rendszeralkotó

• 1993 óta tart nemzetközi edzőképzéseket és szakmai kurzusokat Európában és Latin-Amerikában.
• Több mint 4500 hallgató, 30+ országban; több mint 2300 minősített edző került ki a programjaiból, amelyek már online tréningmódszerek formájában is a fejlődni vágyó edzők rendelkezésére állnak.
• Képzési rendszereit több nemzeti szövetség hivatalosan is elfogadta és alkalmazza.
• A spanyol, majd angol, német, francia és holland nyelven „Common Sense” címmel megjelent könyv szerzője, amely a padel taktikai és mentális megközelítését rendszerezi.