Jesuan Alexis González Dalbene – jó eséllyel a legtöbb olvasó számára nem cseng ismerősen ez a hosszú, a spanyol ajkú országokra jellemző név. Talán a tulajdonosa sem bánja ezt, ugyanis az első pillanatban közölte velem: ha a rendes nevén szólítanám, nem is reagálna. Így maradt ő az interjúban is Pipo, akit minden magyar padel szerető játékos csak ezen a néven ismer.

A Magyarországon élő argentin edző a dél-amerikai padelkultúrát hozza el a budapesti pályákra. A törökbálinti The Club vezetőedzőjeként nemcsak játékosokat fejleszt – hanem szemléletet épít. Egy vasárnap esti beszélgetésből a szakmai útja mellett egy melegszívű és segítőkész ember portréja rajzolódott ki, akinek a vérében van a padel, és szenvedélyét szeretné minél több játékosnak tovább adni.

Egy becenév nyomában

Azok számára, akiket rajtam kívül még rettentően furdal a kíváncsiság, hogy miért Pipo Pipo, most elárulja.

„A Pipo becenevet körülbelül tízéves koromban kaptam a barátaimtól. Akkoriban költöztem egy új környékre, és a többiek nem boldogultak a nevemmel, ezért inkább kitaláltak nekem egy becenevet. Abban az időben hosszú, kócos hajam volt, és szerintük hasonlítottam a híres argentin zenészre, Pipo Cipolattira – így ragadt rám a neve, ami azóta is velem maradt.”

Pipo Cipolatti hajában és munkásságában itt merülhetnek el az érdeklődők 🙂.

A pályán töltött gyerekkor

Pipo Buenos Airesben született, egy olyan családba, ahol a sport mindennapos volt.

„Apukám teniszedző volt, és már akkor volt egy tenisz- és padelklubja. Gyakorlatilag ott nőttem fel. Ötévesen kezdtem játszani, és emlékszem, hogy még a szülinapomat is a pályán ünnepeltük.”

Sokáig azonban a padel inkább játék maradt, mint cél.

„Csak 18–19 évesen kezdtem komolyan venni. Addig élvezetből játszottam.”

Különös időszak volt ez Argentínában.

„Az ezredforduló környékén a padel kis híján eltűnt Argentínában. Az emberek abbahagyták a játékot, más problémáik voltak. Klubok zártak be, pályákból autómosók lettek. Mégis akkor kezdtem el versenyezni, 20-21 évesen. Buenos Aires egyik legnagyobb akadémiáján edzettem már akkor, Nito Brea klubjában, aki a mostani női világelső, Delfina Brea édesapja. Azóta is jó barátok vagyunk, ma is együtt dolgozunk és segítem a klubját különböző projektekben.”

A legnagyobbakkal egy közegben

Pipo olyan nevekkel találkozott már fiatalon, akik ma a világ élmezőnyét alkotják.

„Chingotto, Di Nenno, Stupa… láttam őket felnőni. Akkor még mindannyian gyerekek voltak. Most pedig világklasszisok. Nagyon különleges érzés visszagondolni erre. Versenyeztem Argentínában és később az USA-ban, néhányszor Spanyolországban is, de felmértem, hogy én inkább edzőként fogom a legjobban segíteni a padel fejlődését. Így, amikor alkalom adódott, elvállaltam külföldi felkéréseket.”

Amerika, Dubaj, Budapest

Már 2014-ben saját klubot üzemeltetett, de 2017-ben az Egyesült Államokba hívták. Először Miamiban és Houstonban játszott, versenyeken indult. Majd megérkeztek a kapitányi felkérések.

„Az amerikai junior padelcsapat vezetőedzője voltam, később a nemzeti válogatott csapatkapitánya lettem. A juniorokat a spanyolországi világbajnokságra, a felnőtteket a Pánamerikai Bajnokságra kísértem, Paraguay-ba.”

2020-ban Pipo Dubajba látogatott néhány hét versenyzésre, játékra, ahol az érkező világjárvány keresztülhúzta az USA-ba való visszatérése terveit.

„A Covid miatt ott ragadtam. Végül két évig maradtam, edzőként dolgoztam, játszottam, klubot menedzseltem, és közben nagyot fejlődött a 2020-ban még épp csak néhány pályával rendelkező, fejlődő sportág az emirátusokban.”

Budapest neve azonban már korábban felmerült.

„2019-ben, még Spanyolországban, egy barátom ajánlott Endre figyelmébe (Pincési Endre, a The Club és a Diego üzlethálózat tulajdonosa, a szerk.), aki akkor, padelrajongóként épp egy privát pályát épített magának, és edzőre volt szüksége. Először tíz napra jöttem csak. És hogy végül miért Budapest? 2021-ben már tervben volt a The Club építése és Endre hívott. 2022-ben érkeztem meg végül, és mivel nem volt még készen a klub, egy évig itt maradtam Endrével és Dieguitoval (Diego Huber González, spanyol mesteredző, aki abban az időben a Magyar Padel Szövetség meghívására szintén Magyarországon dolgozott edzőként, majd 2024. januárjában egy tragikus balesetben elhunyt, a szerk.). Másokat nem edzettem.”

„A mostani fiatalokat, akik a padelt itt komolyan űzik, akkor kezdtem megismerni. De még hiányzott a nagyobb padel élet, a közösség, és úgy döntöttem, visszamegyek Dubajba. A terveim szerint 2023-24-ben ott maradtam volna, de sajnos 2024 januárjában elvesztettük Dieguitot, akivel nagyon jó barátok voltunk. Úgy éreztem, folytatnom kell azt, amit ő elkezdett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy visszajöjjek Budapestre.”

Budapest, a padelben is fejlődő butikváros

Pipo most vezetőedzőként a The Clubra koncentrál, ahol két másik edző is segíti a szakmai munkáját. Budapestet pedig nagyon megszerette.

„Boldog vagyok most itt. Sok jó emberrel találkozom, jó kapcsolatom van a játékosokkal. Remek lehetőséget látok magam előtt, Budapest sokat változott. Már sokkal többen padeleznek, egyre többen ismerik a sportot. Most tartósan itt élek, nem dolgozom máshol. Csak hazalátogatok Buenos Airesbe karácsonyra, decemberben egy hónapra, amit a családom és a barátaim körében töltök.”

Még magyarul is tanul.

„Próbálok legalább alap instrukciókat magyarul mondani a pályán, mivel nem minden tanítványom beszél angolul. Alakulnak vicces helyzetek, de működik.”

Argentín szemlélet a pályán

Pipo osztja azt a nézetet, hogy a magyar padel egyik legnagyobb kihívása az infrastruktúra – és annak hiánya.

„Argentínában sok nyilvános pálya van, sokkal elérhetőbb a sport, de ott is épültek már elit klubok, ahol lehet a sport mellett enni, inni, kényeztetni magunkat, mégis olcsóbb.

Itt több pályára van szükség. Télen különösen kevés van. Többen akarnak játszani, mint ahány hely elérhető.”

De ez idővel megoldódik, és a fejlődés szerinte elkerülhetetlen.

„Ahogyan egyre több klub nyílik – és én is hallom a pletykákat, hogy jelenleg is több, klubnyitáson gondolkodó befektető keres alkalmas épületeket Budapesten –, több edző lesz, több tapasztalattal, profibbá válnak, és több verseny lesz, minden gyorsulni fog. Mi is készülünk már a tavaszi-nyári szezonre a The Clubbal, tervezzük a versenyeket, americanokat és MAPASZ versenyekbe kapcsolódást, hiszen a kültéri pályákkal együtt már 7 pályán fogadhatjuk majd a versenyezni szerető játékosokat.”

Az amatőrök edzése mellett a versenyre készülő fiatalok és a juniorok is kulcsszerepet kapnak nála.

„Segítem a játékosok fejlődését, a versenyfelkészülést, és részt veszek a klub szakmai irányának kialakításában. Vannak 10–12 éves tehetségek, akiknél megáll az élet itt, a klubban, amikor pályára lépnek és ütnek. Szeretnénk junior edzéseket és hosszú távon egy gyerekakadémiát indítani, több edzővel, korosztályokra bontva. Belőlük lehet építkezni, rájuk építeni a magyar padel jövőjét.”

Nemzetközi tapasztalatcsere a játékosoknak, egy kis városlátogatással fűszerezve

„Idei tervem, hogy más nemzetek csapatának játékosait edzőtáborozni hívom, akik a magyarokkal is játszva a tábor ideje alatt, tapasztalatot cserélhetnek. Azt gondolom, ilyen lépésekkel lehet segíteni az épp növekvő sportág fejlődését.”

Emellett TOP játékosok és edzők is vannak a tarsolyában, akiket vendégül lát majd rövidebb időszakokra, hogy adják át a tapasztalataikat itthoni játékosoknak, hiszen az egyik leginspirálóbb a profikkal való személyes találkozás.

Játszani jól – aztán szépen

Edzői filozófiája egyszerű és logikus.

„Kétféleképpen lehet játszani: szépen és jól. Először tanuljunk meg jól játszani. A pontosság fontosabb, mint a látvány. Ha ez megvan, akkor jöhet a szép játék.”

A legfontosabb számára az egyéni igények megértése.

„Az első edzésen mindig felmérem a játékost, de meg is kérdezem, mi a problémája, miben szeretne fejlődni és arra dolgozunk. Az edzői munkámban szeretek folyamatosan tanulni, profi edzők videóit is követem, frissen tartom a tudásomat, és mindig a játékoshoz igazítom az edzést.”

Versenyzőkkel is napi szintű, precíz munkát végez. A nemzetközi profi múltja és tapasztalata sokat segít a nekik szóló edzések megfelelő tervezésében.

„Szenvedéllyel végzem a munkám és a tanuláson van a hangsúly. Precíziós tréningek, tudatos terhelés, mentális felkészítés. A magabiztosság elérése a kulcs.”

A MAPASZ ranglista élén álló fiatal tehetségek járnak hozzá versenyfelkészítésre, és van, hogy ő küldi ki őket egy-egy spanyol edzőközpontba, ahol figyelemmel kíséri az edzéseiket, majd megtervezi számukra a folytatást.

Volt már, hogy sorsdöntőnek megélt hazai rangadón kellett lelkileg is coacholnia az épp vesztes párost, de szerinte ilyenkor is büszkének kell lennie mindkét félnek, hiszen egyre színvonalasabb mérkőzések zajlanak, épp a mind profibb felkészültségű pároknak köszönhetően. Ebből a nézők is profitálnak, akik élvezetes játékot láthatnak, és a fiatalok kedve sem mehet el egy-egy vereségtől, hiszen legközelebb fordulhat a kocka, ami győzelmet hoz, csak hinni kell és folytatni, töretlenül.

Tanácsok kezdő padelezőknek

Arra a kérdésre, hogy mivel indítana útnak egy kezdő padel játékost, világos választ ad.

„Sose oktasd a partnered játék közben. Mindig üsd vissza a labdát. És élvezd a játékot.”

Csak ennyi.

„Ez a három dolog lebegjen a szemed előtt. Csak a közös cselekvésre buzdítás elfogadható és fair a pályán. A labda egy probléma. Mi a legegyszerűbb egy probléma megoldására: add át másnak. Csak üsd vissza. Egy kicsit mindig jobban üsd vissza, mint a másik. Ezzel kialakulnak hosszabb labdamenetek, több élményben lesz részed, több tapasztalatot nyersz. Élvezetes lesz a játék. És ezért csináljuk, nem? Élvezd!”

Hosszú távú álmok

Budapest most stabil bázisként szolgál.

„Ez már a 12. szezonom, mióta a világban utazom. Nagyon sok helyen jártam és nem szeretnék többet költözni. A következő öt évem itt látom, Budapesten. Akár olyan új célok megvalósításával, mint egy akadémia vezetése.”

Egy távolabbi álom azonban él.

„Egyszer újra szeretnék egy saját klubot Argentínában, és ott telepednék le. De most még itt van dolgom.”

PIPO FUN Facts

• „A tetovált férfi”: nem tudja megmondani, mennyi tetoválása van, de az elsőt 16 évesen, titokban készíttette – és persze megkapta érte a büntetését a szüleitől. A máig utolsó tetoválása a Diego Huber barátja emlékére készült „Dieguito” felirat a jobb csuklóján – amivel egyébként játszik.
• Imádja az ékszereket: az órák és a karkötők (sőt, láncok is), gyerekkora óta kedvenc stílusjegyei, amik must have darabok, de a padelhez köthető, emlékbe kapott kiegészítőket biztonságban őrzi, hogy véletlenül se vesszenek el – játék és munka közben nem lennének biztonságban a csuklóján.
• No meg a testékszereket: a 15 évesen – a szintén a szülők tudta nélkül – készült piercingek száma mára fogyatkozott. Mostanra csak kettőt tartott meg – hiába, a korral mind érünk J.
• A 30. volt máig az utolsó szülinapja, amit padel pályán ünnepelt – az akkori saját klubjában – ma már inkább a barátokkal és a családjával tölti a jeles napot.

A fotók forrása: Pipo.