Schmidt-Bohn Zsombor a Cupra Gamechangers döntő hétvégéjéről

Kétezer jelentkező, a világ legjobb fiatal padeljátékosai, barcelonai döntő a Palau Sant Jordi stadion center pályáján – és egy magyar fiú a legjobb nyolc között. Schmidt-Bohn Zsombor a Cupra Gamechangers U25-ös ösztöndíjverseny döntő hétvégéjén történelmi eredményt ért el: eddig egyetlen magyar játékos sem jutott el idáig. Ráadásul mindezt úgy, hogy itthon készül, magyar edzőkkel, és az orvosi egyetem mellett építi sportkarrierjét.

Milyen érzésekkel zárult benned a Cupra Gamechangers padelverseny döntő hétvégéje?
A nyolc közötti válogató meccs utáni első órákban nehéz volt feldolgozni, hogy nem jutottam be a legjobb négy játékos közé, akik vasárnap reggel már a centerpályán játszottak a győzelemért. Azonban, amikor visszagondoltam arra, honnan indultam – a düsseldorfi selejtezőtől, vagy akár a táborral induló döntő első napjától csütörtökön, amikor még harmincan voltunk –, akkor rájöttem: ha valaki előre azt mondja, hogy a világ 25 év alatti top 8-ba kerülök, gondolkodás nélkül aláírom.

Milyen volt a mezőny belülről nézve?
Elképesztően elit padelközegbe kerültem Barcelonában. A társak közül, akikkel együtt csináltuk végig a döntőre felkészítő tábort, a legtöbben spanyolok, olaszok, vagy már rég Spanyolországban élnek (például a német srácok) és ott építik a karrierjüket. Én azon kevesek közé tartoztam ott, aki otthon edz, Magyarországon készül fel. Ráadásul egy nem nagy múltú padel nemzetben. Ez az eredmény így számomra hatalmas visszajelzés volt: megvilágította, hogy itthonról is el lehet jutni erre a szintre. Ezen egyébként még a társak közül is sokan meglepődtek, amikor kiderült, hogy honnan jövök, és nem akarták elhinni, hogy nem élek Spanyolországban, nincs oda kötődésem: amit a pályán nyújtok, azt szinte teljes egészében Magyarországon építettem fel edzőm, Imre Laci segítségével. Csak alkalmanként edzek egy-egy hetet Spanyolországban.

Volt olyan pillanat a verseny alatt, ami különös élményként maradt meg benned?
Több is, természetesen, az egész verseny fantasztikus élmény volt és nagyon pozitív tapasztalás, profi szervezéssel zajlott végig. Ami mindenképp meghatározó volt, hogy az utolsó körben játszottam Agustín Tapia előtt (ő is a zsűriben ült szombat este, a szerk.), Edu Alonso is nézte a meccsemet, Düsseldorfban pedig Bea González és Paula Josemaría volt a lelátón. A legdurvább mégis az volt, amikor a meccs után nyújtottam, és az első sorban ott ült Fernando Belasteguín, akinél nagyobb legenda nincs ma a sportágban.

Beszéltél a zsűritagokkal az utolsó játékod után. Milyen visszajelzést kaptál tőlük?
Őszintén elmondták, hogy a korom talán egy kicsit hátrány volt a verseny során – 21 éves vagyok, míg a végül a legjobbak közé választottak 17–18 éves fiatalok, akik az utalások szerint még gyúrhatóbbak, jobban formálhatók, alakíthatók. De azt is hangsúlyozták, hogy a személyiségem, a hozzáállásom pályán és azon kívül kifejezetten tetszett nekik. Ezt keresték a játékosokban. Nagyon motiváló közeg volt ez számomra, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Megtudtam azt is, hogy nemcsak pénteken jutottam 5. helyen rangsoroltként a legjobb nyolc játékos közé, de szombaton is így, gyakorlatilag eggyel maradtam le a legjobb négy közé kerülésről.

Hogyan hatott rád ez a verseny a jövődet illetően?
Amin előtte nem gondolkoztam, de mostanra, a verseny végével világossá vált bennem: ez a megmérettetés és az ott elért sikerek teljesen átértékelték a terveimet. Eddig az volt a fejemben, hogy befejezem az egyetemet, és esetleg azután gondolkodom a profivá váláson. Most már felmerült bennem, hogy esetleg a 3. évfolyam lezárása után Spanyolországba folytatom a tanulmányaimat és nagyobb hangsúlyt fektetek a padelre. Ha profi padelről beszélünk, ott kell lenni, ott lehet igazán szintet lépni.

Miért volt ennyire meghatározó a spanyol közeg?
Számomra azért jelentett új minőséget ez a verseny, mert, főleg ezen a döntős hétvégén, felfelé kellett játszanom. Volt olyan nap, hogy hét órát voltunk pályán, és az életem padeljét játszottam. Olyan tanácsokat kaptam a Gamechangers szakmai stábjától, olyan tempót diktáltak, amit még nem tapasztaltam. Ez egyszerűen kihozza az emberből a maximumot.

Egyébként egy spanyol és egy olasz srác nyerte meg a versenyt, mindketten korosztályos bajnokok és erre, a profi játékossá válásra tették fel az életüket, a mindennapjaikat. Abszolút megérdemelten nyertek, gratuláltam is nekik a győzelemhez.

Mit jelent számodra magyarként ez az eredmény?
Óriási büszkeséget. A magyar padelből merítem az erőmet, magyar edzőkkel, magyar játékosokkal készülök. Jó érzés volt megmutatni, hogy Magyarország is felkerülhet a padel térképére. Bízom benne, hogy egyre több magyar játékosnak lesz lehetősége hasonló közegben megméretni magát.

Külön köszönetet szeretnék mondani edzőmnek, Imre Lacinak a felkészítésért, kondiedzőmnek, Juhász Fanninak, szponzoraimnak, a Magyar Padel Szövetségnek és egyetememnek, a Semmelweis Egyetemnek, hogy lehetővé tették, hogy a vizsgáim mellett is részt vehessek a versenyen, valamint szeretteimnek a folyamatos támogatásért.

A fotók forrása: Cupra Gamechangers.